Amennyire belelátok, a holland terhesgondozás normális (vagyis alacsony kockázatú) terhesség esetén pont olyan, mint az angol: a szülésznők látják el a terhesgondozást, orvost csak akkor lát a várandós, ha gond van. Itt is 2 ultrahang van, viszont minden trimeszterben plusz egy terhesgondozási időpont a szülésznőkkel (összesen 10 alkalom). Itt ugyanazokat a rutinokat csinálják, mint az angolok, vérnyomásmérés, vérvételek, hastapi, szívhang-hallgatás. Ezenkívül lehet fogadni dúlát, ami sokkal olcsóbb itt, mint Angliában - én is találtam egy nagyon helyes nőcit, aki a szülés során velem lesz és mindenféle varázslással (főleg masszázs és pozícióváltások) próbálja majd fókákat megszégyenítő sebességűre felhozni a múltkori 48 órás procedúrát…
Két dolog van, ami nagyon más. Az egyik az otthonszülés elterjedtsége: az amszterdami babák 40%-a születik otthon, szülésznők segítségével (kis aktuálpolitikai kitérő: a dúlám teljesen értetlenül áll a magyar hozzáállás előtt, oda-vissza ismeri G.Á. történetét, perének fordulatait és végkimenetelét, és negatív példaként használja a dúlatanfolyamán…A héten 29 országban vetítettek filmet a történetről, csak Hollandiában 1000 helyen ment le, az egyik vetítést a dúla szervezte.) A problémás terhesség vagy szülés esetén persze kórházban szülnek, illetve lehet egyéni preferencia alapján is, ám ha nincs orvosi indok, akkor nem biztos, hogy a biztosító kifizeti a kórházi szülést (ami komplikációmentesen kb 300 euróba kerül). A kórházban szülő nők itt is otthon vajúdnak kezdetben, és a lakásukra megy ki a szülésznő. Amikor utóbbi elérkezettnek látja az időt, elkezdi felhívogatni a kórházakat a várandós által előre megadott preferenciasorrendben, és ahol van hely, oda mennek szülni... A gyógyszeres fájdalomcsillapítás nem igazán elterjedt a holland nők körében, főleg otthoni környezetben. Az angoloknál annyira bevált, fájdalomcsillapító és bódító hatású N2O gáz itt még csak kísérleti fázisban van errefelé, egy kórház és egy születésház alkalmazza csupán…(pedig ha tudnák milyen jó cucc!) A komplikációmentes kórházi szülés után 4 órával haza szokták küldeni a kismamákat, akik otthon rituális beschuit met muisjes ("egeres süti") elfogyasztásával ünnepelnek: kis péksütemény kék ill rózsaszín gusztustalan "hangyácska" édességgel megszórva (gyermek nemétől függően).
A másik nagy különbség a szülés utáni, gyermekágyas-gondozás: létezik egy külön szakma, a Kraamzorg, aki a szülést követő 8 napon át napi minimum 3, maximum 8 órára (biztosítástól függően) csak azért jön házhoz, hogy a kismamának ne kelljen felkelnie: ebédet csinál, bevásárol, nagyobb gyerekre vigyáz, illetve új anyukáknak, apukáknak csecsemőgondozási tanácsot is ad (fürdetés, pelenkázás, szoptatás, stb). Ő figyeli, hogy sárgul -e a baba, és hogy a kismama rendben gyógyul -e. Ahhoz, hogy ő a gyermekágynál dolgozhasson, meg kell emelni a kismama ágyát 1 méter körülire, ez a kraamzorg munkavédelme (vagyis dereka) miatt fontos. Szülés előtt kb 2 héttel ilyenkor meg kell mérni az ágymagasságot, és ha nem megfelelő (márpedig ki alszik 1 méteres magasságban?), akkor megjelenik valaki 4 darab ágylábemelővel. Alternatív megoldás a sörösrekesz.
Ez mind szép és jó, viszont van egy igen sötét oldala a holland gyermekvállalásnak: a 4 hónapos gyes, amiből ráadásul több hetet szülés előtt kell kivenni. Következésképpen 3 hónapos babákat már be szoktak adni bölcsődébe pár napra (a részmunkaidő elterjedt és megoldott), és a hosszútávú szoptatás szóba se jön… Apukának is jár pár hét gyes, így a baba még pár hetet otthon maradhat vele. Mivel itt is baromi hosszú a bölcsődei várólista (átlagban 1 év), a nők már akkor feliratkoznak, amikor megtudják hogy terhesek - ebből a szempontból egyáltalán nem babonásak, ezzel szemben viszont a gyermek nevét szülésig senkinek nem árulják el, a közeli rokonoknak sem, és illetlenség még rákérdezni is. A szülőknek jár egy mama-dag ill papa-dag is a munkahelyen, vagyis egy nap a héten amikor nem dolgoznak, ezzel csökkentik a bölcsőde igen magas költségeit (gondolom a fizetésük arányosan csökken). Az állam csak akkor járul hozzá a bölcsődei díjhoz, ha mindkét szülő dolgozik.
No, velem pedig az van (miután ezt is kérdeztétek), hogy a szülésznők kiadták az utamat, és orvosi terhesgondozást javasoltak, két okból: a velemszületett vesetágulatom miatt (amit végig ultrahanggal kellene követni, ennek ellenére az angolokból a 24. héten tudtam először kiverni egy vizsgálatot), és Emma alacsony születési súya miatt. Namost, egyrészt Emma 2770 gramm volt, ami valóban eléggé az átlag alatt volt, de korántsem vészes. Másrészt a hollandok akkora zsiráfok, hogy az ő görbéjük egész biztosan máshol van, mint akár az angoloké, akár a magyaroké. Harmadrészt, miért kéne nekünk akár az angolokhoz, akár a hollandokhoz igazodnunk görbeileg, mikor genetikaliag a gyermek 80%-ban káeurópai askenázi programot kap (ennek minden előnyével és hátrányával), negyedrészt, azért tessék már rámnézni…
Így mostanában volt két vércsoport-ellenőrzés (hátha közben meggondoltam magam), egy veseultrahang (tágulat nem tágult tovább), egy babaultrahang ("milyen szép és arányos, csakhát picike…"), egy félbeszakadt terhességi cukortoleranciateszt (gyomrom megadta magát egy óra után - melyik debil találta ki hogy a 100%-os cukorhoz citromízt adjanak???), két orvosi konzultáció egy aranyos dokinővel, és egy garantált szülőszoba a VU egyetemi kórházban, ami szuper kórház és ráadásul tőlünk taxival 5 perc. A dokinő két tanácsot adott: aludjak többet :):):) és vegyem le a méhem súlyát a vesémről azzal, hogy kutyapozícióba helyezkedem naponta háromszor tíz percre. Valszeg az elkerekedett szemeim láttán még be is mutatta, hátha nem ugyanarra gondolunk. Ugyanarra gondoltunk.
De érdekes, h jobban izgatja őket Emma születési súlya (amúgy mennyi az a súly, ami nekik ok? mármint ami nem tenné szükségessé orvosi terhesgondozást - vesetágulattól függetlenül. én a józan eszemmel és a sokmindennel, amit hallottam-olvastam, 2500 felett legyintenék...), mint a szülés maga... hogy hosszú volt, nehéz volt, tágulás, blabla.. Furi.
VálaszTörlésÉs hogy vagy egyébként? Fizikailag is érdekel, meg amúgy is :)
Én is úgy tudom, hogy 2500 gr felett mindegy, az angolok is így gondolják. A holland görbéket még nem néztem meg, de majd csinálok egy összehasonlítást :) a szülés maga annyiban érdekli őket, hogy emiatt választhattam egyáltalán a kórházi szülést, bár a dúlám szerint a 2 szülésnek semmi köze nem lesz egymáshoz, és a második sokkal könnyebb lesz (bár lehet hogy csak egy önbeteljesítő jóslatot igyekezett elültetni bennem :) ). Fizikailag jól vagyok, bár kezdek kifogyni a levegőből, lelkileg meg sokkal jobban mint pár hete! Vannak adminisztratív maceráink, de vannak jófej emberek is körülöttünk. Ez sokat segít, na meg a délutáni alvás Emmával szintén felbecsülhetetlen :)
VálaszTörlésHát sokkal nagyobb az esélyed, h a két szülés köszönőviszonyban sem lesz egymással, mint hogy hasonlítani fognak. Ha objektív okok miatt, az is jó, ha önbeteljesítő jóslat miatt, az is, nem? :)
VálaszTörlésÉpp most olvasok a HypnoBirthing-ről, eléggé szektás underground alter dolog, ők egyértelműen azt mondják h fejben dől el a szülés folyamata :) én nem vagyok ennyire lilaködös-misztikus-ökoanya, de az tuti hogy Emmánál minden összehúzódásra görcsösen kapaszkodni kezdtem, ahelyett h vhogy ellazultam volna... ezt szeretném most másképp, és a dúlám remélhetőleg fog ebben segíteni.
VálaszTörlésHát ez a fejben dől el-hozzáállás engem eléggé taszít legyen szó szülésről, betegséglegyőzésről, bölcsis beszoktatásról, bármiről. Nagyon egyoldalúnak tartom és veszélyesnek, mert ha a nagy fejbeneldőléses attitűd ellenére valami nem úgy sül el, ahogy az ember ugyebár fejben eldöntötte, akkor jön az önvád, meg a "nem akartad, nem próbáltad eléggé" stb. Ennek ellenére a pozitív hozzáállásban és a tudatosságban nagyon hiszek, meg az előző szülés tapasztalataiból való tanulásban is, csak nekem a fejbendőlel túl végletes. És túl arrogáns - ugye több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mint amit mi fejben el tudunk dönteni :)
VálaszTörlés(nekem a fájásoknál ellazulásban a jóga segített. pedig ismersz, nem vagyok én se egy lilaködös valaki, és soha de soha nem gondoltam volna, h működni fog. csak jógán mindig gyakoroltuk, én nagyon szkeptikusan. Aztán a szülésnél bekattant, és nagyon hamar ráéreztem és működött. De tényleg gyarkorlás kérdése. A második szülés előtt nem tudtam járni és nem is ment úgy az ellazulás :(
egyetértek, furcsán ellentmondásosnak hangzik, de a pozitív gondolkodás tutira segít a testi dolgokban is, a fejbendőlel pedig kétélű fegyver. jóga: én az első előtt jártam, és semmi se ugrott be, most meg nem járok, ugye.... hát majd meglátjuk :)
VálaszTörlésHajrá :)
VálaszTörlés(lehet, h a második szüléskor az ellazulást az is nagyban gátolta, h aznap én vittem Lilkót bölcsibe, sírt reggel, és én a fájások között telefonálgattam a bölcsibe, h megnyugodott-e. Kicsit hektikusak voltak a dolgok... :)
Én a harmadikra viszem magammal a quimby Neki megadom magam számát! nekem ez full szülésdal, pedig Livius tutira nem arra gondolt, mikor írta ;) :-D
VálaszTörlésA megfeszülés nekem is gond volt, még a másodiknál is. Dokim mondta, h csak gondoljam végig, egy izmot szeretnék kitágítani, ellazítani, ez görccsel nem fog menni. Ezután (némi lilaködös attitűdömmel ;) minden fájásra azt vizualizáltam, hogy tágul a méhszájam. Elkezdtem eszközként(barátként?) tekinteni a fájdalomra, ami közelebb visz ahhoz, h vége legyen. 25p múlva kint volt a gyerek!
DE: a tudatos irányítás, meg belegondolás nem jó, hiszen pont az a lényeg, hogy átadd magad a helyzetnek, az ösztönöknek, hormonoknak, és a tudat engedje el a folyamat kontrollálását.
Szülni jó! Hey!