Reggel Emma úgy ébredt, hogy "Felöltözünk, és megyünk az oviba!" Reggeli közben viszont meggondolta magát, és rövid műsorszámot adott elő "Nem akarok oviba menni" témában, de hálisten hamar megunta. Az ovi előtt sem kellett aszfaltbeszélgetés, megfogta a kezem (azért kicsit hideg-nyirkos volt a marka), és bementünk. Ott ruhacsere, cipőcsere, puszi, és máris vonult be Victoriával kézenfogva, hátra se nézett.
Én ezután megint a dokihoz mentem, ezért Kristóf ment érte bő 2 órával később. Kézenfogva jött ki Tamarával, amikor meglátta az apját, elvigyorodott, odaszaladt, és az ölébe ugrott. Tamara pedig nem győzte dícsérni, milyen jó hangulatú és ügyes volt egész délelőtt. Tamara azt is elárulta, hogy átvették a színeket hollandul, úh felköthetjük a gatyánkat :)
Ez volt a legjobb nap eddig, nagyon örülünk neki. Bár Tamara figyelmeztetett, hogy ne keseredjünk el, ha lesz még visszaesés, gyakran előfordul... Kristóf beszélt vele a délutáni alvásról is, mert amikor már ottmarad egész napra, akkor nem csinálnak kötelező alvásidőt (ezt mennyire értékeltem volna anno...), hanem ott vannak a matracok a hálóban, aki álmos, lefekszik oszt jónapot. Na, Emma pont nem ilyen, többnyire kell neki valaki aki segít neki elaludni, főleg idegen helyen, de megnyugtatták, hogy akkor az elején segítenek majd neki, méghozzá olyan, akit már ismer (vagyis Sarah, Tamara, vagy Victoria). Ez is olyan jó!
Holnap sajnos nincs ovi, mert ha minden igaz, végre megkapjuk a mindenható BurgerServiceNummer számunkat, amitől embereknek fogunk számítani mi is, és hát Emma jelenléte is feltétlenül szükségeltetik a városházán...így a következő, reméljük hasonlóan szuper ovis bejegyzést szerda este írom majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése