Teljesen tipikus...

...angol történet az, ahogy internetünk lett.

Ott kezdődött, hogy még otthonról rendeltem online egy netes csomagot a Virgin Mediától, előző szolgáltatónktól, kaptam egy bekötési dátumot február 27.-re, és egy emailt amiben kérnek egy címigazolást - ez egy, az én nevemen a címemre érkezett számla általában.

Csakhogy nekem még nem volt ilyen a birtokomban, hisz még nem laktam ott. Bérleti szerződést valamiért nem akartak elfogadni. Megírtam a problémát egy válaszemailben, amire újra a sablon email jött, és egy telefonszám, amin elérhetem őket - de kizárólag Nagy-Britanniából. Nosza, megy még egy email, amire ez a szuper, kommunikációból igen jól megélő cég újra a sablonszövegével jött...Ennek fele se tréfa, megkértem az ingatlankezelő céget hogy írjanak nekik. Írtak, semmi válasz.

Amint megérkeztünk az új lakásba, gyorsan elfaxoltam nekik a kért dokumentumokat, majd felhívtam őket. Közölték, hogy ők nem is ezt kérték, hanem az ELŐZŐ lakásból egy igazolást. Arra nem tudtak válaszolni, hogy egyrészt akkor miért nem ezt írták meg háromszor, másrészt ennek mi értelme lenne.

Egy hét múlva valami random helyen csekkolgattam az emaileket, amikor észrevettem tőlük egy üzenetet (logikus, internetre váró ügyfelet emailben értesítünk, nem postán, nem telefonon), miszerint hurrá, március másodikán jönnek, addig küldik a szerződést. Ez ugyan 10 nappal az eredeti ajánlat után volt, de már nem számított.
Mondanom sem kell, szerződés nem jött, viszont kaptam egy levelet amiben sajnálják hogy egy éve nem hallottak már rólam, hova tűntem, itt vannak a fantasztikus ajánlataik. Ezt kínos röhögéssel félredobtam, és vártam a másodikát.

Ma délután Emma éppen elszenderedett, amikor - igen, megérkezett a netbekötő bácsi. Illedelmesen levette a cipőjét az előszobában, megállapította hogy a netcsatlakozás Emma hálószobájából végezendő, majd lábujjhegyen és suttogva bekötötte a netet. Emma nem is ébredt fel rá.

Minden jó ha jó a vége, és annak külön örülök hogy egy éve nem a Virgin Őssejtbank mellett döntöttünk...