Először is le kell szögeznem, hogy már terhesen tudtam, hogy vissza fogok jönni egy év gyerekezés után. Ebben nem volt sok kecmec, az angol törvények szerint maximum ennyi jár a kismamának, ráadásul ez sem mind fizetett szabadság: a törvény szerint az első 6 hétben a fizum 90%át kapom, utána a 10. hónap végéig egy nagyon minimális összeget, majd az utolsó 2 hónapban semmit. A pozíciómat kötelesek megtartani, nem rúghatnak ki, nem adhatnak rosszabb helyet amikor visszamegyek, és ki kell adniuk a felgyűlt szabadságomat. Visszatértemkor választhatok, hogy részmunkaidőben (4 vagy 6 óra) vagy teljes munkaidőben óhajtok dolgozni. Az én munkáltatóm jófej volt, a 6 heti fizetést kiegészítette 3 havira azzal a feltétellel, hogy az év letelte után erre a minimum 3 hónapra vissza kell térnem dolgozni - ellenkező esetben ez a plusz pénz visszafizetendő. Arról már nem is beszélek, hogy még az általuk kifizetett tandíjamat is vissza kellett volna téríteni...
Az én egy évem otthon bődületesen kevésnek számít, itt viszont mindenki fogta a fejét, hogy (a szabadságokkal együtt) 15 hónapra eltűntem. Érdekes véleményeket hallottunk különböző emberektől - egy (német) gyerekpszichológus aggódva kérdezte, hogy ugye visszük Emmát gyerektársaságba, mert az nagyon fontos ebben a korban; a SzendvicsBanya (SandWitch, haha) sopánkodott hogy mennyire gáz hogy előírja neki a törvény hogy minimum 6 hétig otthon kell rohadnia; a bölcsik pedig 3 hónapos kortól fogadják a csecsemőket. És ez még nem a legrosszabb helyzet Európában (az USAról már nem is beszélek, ott 6 hét a szülési szabi ha jól tudom).
A rövidebb szülési szabadságnak vannak előnyei. Általam igen tisztelt és rongyosra olvasott Ranschburg Jenő szerint a gyerekeknek 1 éves korukig otthon a helyük (akár apával, akár anyával, nagyival, stb), de másfél-két éves kortól simán mehetnek bölcsibe. Általam szintén igen tisztelt és szeretett Csányi Vilmos szerint pedig az embergyerek abban különleges, hogy reverzibilis a kötődési mintája, vagyis át tudja huzalozni az anyához való kötődést valaki másra (vagyis nem igaz hogy az anyjára van szüksége kizárólagosan). A másik előnye a rövidebb szülési szabinak az, hogy a nők munkahelye megmarad, míg 3 év után ez az esetek nagy részében nem fenntartható.
Szóval milyen érzés volt visszamenni?
Eleinte nagyon fura. Nagyon sokmindenre nem emlékeztem az első pár napban, kb két hét kellett amíg teljesen visszarázódtam a rutinba. Viszont mindenki segítőkész volt, nagyon örültek nekem, mindenki megjegyezte hogy milyen jó hogy visszajöttem. A kutatási részleg vezetője átölelt és lenyomott egy puszit (a hideg angolok), és még 3 meetingen, a nyilvánosság előtt elmondta hogy örül hogy itt vagyok. Mindenki érdeklődik Emma iránt, és megcsodálják a képeimet.
Ráadásul én úgy érzem, sokkal kevesebb stresszel jár a benti meló mint a gyerek melletti meló. Esténként nem vagyok annyira szétzuhanva, feldob hogy felnőttek vannak körülöttem, hogy használom az agyam, hogy nem rohan utánam sikítva senki ha elindulok az ajtó felé.
Nagyon jó érzés, hogy amikor hazamegyek, Emma hatalmas vigyorral, kitárt karral rohan felém, ezt sosem csinálta amíg én voltam vele egész nap. Az is jó, hogy a nap végén még mindig van türelmem és kedvem olvasni és játszani vele, és hússzor elénekelni hogy "Az igazi férfi szoknyát hord".
Ugyanakkor nagyon hiányoznak a sétáink, az hogy nem kellett időre rohanni sehova, hogy együtt mentünk bevásárolni, játszóterezni, volt időnk. Ezt igyekszem a hétvégéken behozni.
Eddig nem éreztem hogy lemaradnék valamiről Emmával kapcsolatban, és nem irigykedem Apára amiért most ő éli meg a nagy fejlődéseket nála. Örülök annak, hogy ő is kiveheti a részét a kismamaságból. Hiszen anya csak
:-) jo kis osszefoglalo volt! Es Apa hogy birja a gyerekezest? A Targyi Bizonyitek alapjan jol, te hogy latod?
VálaszTörlés