Névsorolvasás

Nehéz hetünk volt.

Először is, Apának Budapesten volt dolga, így 6 napon át hiányzott nekünk. Másodszor, az MMR oltás nyomán a legyengített rubeola-vírus még így is erősebbnek bizonyult Emma immunrendszerénél, és először lázas lett aztán pöttyös-viszketős is. Harmadszorra, elindult a hetedik fogacska is kifelé... képzelhetitek. Éjjelente nem aludtunk túl jól vagy túl sokat.

Az egyetlen jó dolog az volt, hogy a szüleim itt voltak, reggel ők keltek Emmához fél hétkor, fél nyolckor ágyba hozták nekem a kávét, majd reggelit is kaptam :) a lakás is szokatlan rendben volt egész héten, Emmát is folyamatosan kényeztették, minden nap kapott valami szépet, lesték minden kívánságát. Emma cserébe megtanulta a bűvös szót: ha kimondja hogy "Agyi" (az elejéről az N elmaradt), anyukám elolvadva teljesíti minden parancsát :)

Emmát éppen az ölemben próbáltam visszaaltatni tegnap hajnalban, amikor Apa 6 napi távollét után belépett a hálószobába. Emma észrevette, és gyanúsan méregette. A gyanú egyre nőtt, ahogy a szemei is, és felült az ölemben. Éreztem hogy megerősítésre vár. "Apa", mondtam neki. Akkor előrenyújtotta a kis karjait, és átkérte magát az apja vállára, hogy ő altassa el. Amikor Apa végre lerakta a kiságyba, Emma gyanút fogott: lehet hogy most hogy Apa itt van, Anya tűnt el? Felugrott és engem hívott. Anya, Apa, Emma - soroltuk, és mutattunk magunkra. Akkor visszafeküdt az ágyába és megnyugodva elaludt.