A régi olvasóknak nem kell különösebben magyaráznom, miért ver ki a víz a "bölcsis beszoktatás" kifejezés gondolatára is. Az éppen három éve Emmával történtek mély nyomot hagytak bennünk (ő hálisten nem emlékszik semmire), így a Kornélnak szóba jövő helyek mindegyikénél részletesen végigkérdeztük a beszoktatás aprólékos menetét.
Persze a két gyerek is teljesen különböző, míg Emma 21 hónaposan az átlagnál sokkal-sokkal szorongóbb, visszahúzódóbb, antiszociálisabb volt, addig Kornélra pont az ellenkezője igaz: vagány, nyugis, mosolygós, barátkozós kissrác, aki nem ijed meg a saját árnyékától, de még a nagyobbacska gyerekekétől se nagyon. Hanem leordítja a fejüket.
Na de elkalandoztam, térjünk vissza a bölcsire.
Megnéztünk fél tucat bölcsit, mind magánt, csilivilit, angolos-zenés-kacsalábon forgósat. Egykettőre kiderült, hogy a környékünkön mind épp most nyílt, most indul, vagy éppen most fog megnyílni, vagyis a gondozókról se használható tapasztalata nincs senkinek, se nekik nincs tapasztalatuk gyerekekkel.
Az állami bölcsi meg félig tudatosan szóba se jött, talán a saját ambivalens emlékeim miatt, ki tudja? Ám egy májusi napon, amikor az ovi-bölcsi-látogatásokra repültünk haza, összefutottam F-fel, régi kedves ismerőssel, aki a környéken lakik három gyermekével, és a helyi civil szervezet munkatársa. Vagyis mindent tud mindenről és mindenkiről. És ő ajánlotta, nézzem meg a Varázskertet, ami a körzeti bölcsink, és amit 2012-ben adtak át, tehát (ez is) vadiúj. Van benne időszakos csoport is, és jókat hallott róla. Mit veszíthetek, gondoltam, bejelentkeztem, megnéztem - és beleszerettem.
Egy zsír új, gyönyörű, három csoportos, kétszintes épület a bölcsi, két utcányira tőlünk. Hatalmas füves kertjében és a csoportszobában rengeteg szép és jópofa játék; a csoportszoba mellett sószoba van; az ételt dietetikus állítja össze és helyben főzik; a gondozónénik kedvesnek tűntek; a beszoktatás lassú, gyermekközpontú, rugalmas és humánus. Ez így elmondva nagyon szép, gondoltam, de a puding próbája...
És akkor a feketeleves: a bölcsi férőhelyeire 70, azaz hetvenszeres a túljelentkezés. Azért a vezetőnő szerint adjuk be a kérelmet, az időszakos gondozásnak van díja (bár az angol és holland tapasztalatok után azt a napi 1600 forintot - étkezéssel együtt - nem nevezném annak), így oda kevesebben jelentkeznek, hátha.
A központi bölcsielosztós vezetőkkel a kommunikáció nem volt töretlen, telefonon és emailben sem voltak nagyon közlékenyek - bár jeleztem, hogy külföldön élünk, teljesen véletlenül derült ki augusztusban, hogy egy ajánlott levélben értesítettek minket, hogy felvették Kornélt a bölcsibe. Én még mindig kicsit szkeptikus voltam az állami intézménnyel kapcsolatban, de az augusztus elején tartott szülői értekezlet teljesen megnyugtatott, és nagy bizalmam lett a választásunkkal kapcsolatban.
Adtak ugyanis egy kétoldalas, szinte órára lebontott beszoktatási rendet, melynek során két hét alatt, nagyon fokozatosan veszi át a gondozó a szülőtől a gyerek körüli teendőket. Alapvető volt, hogy a szülő nem mehet el az első két napban, és nem tűnhet el a gyerek beleegyezése nélkül (még most is agyvérzést kapunk amikor eszünkbe jut, hogy az angol nénik az ellenkezőjének szükségességéről papoltak, és hivatkoztak nemlétező pszichológiai teóriákra). A vezető bemutatta a bölcsit, saját magát, és a gondozókat, és utána minden szülővel leült a csoportonkénti két gondozó, és kéthetes bontásokra osztották a gyerekek beszoktatását - vagyis nem egyszerre kezd 15 gyerek, hanem két teljes hétig csak a két újoncra kell figyelni. El voltunk ájulva.
(folyt köv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése