Időközben visszaköltöztünk Budapestre. Erről is elkezdtem egy posztot, de mivel még friss volt az élmény, inkább később fejezem be, mert most csak a hollandokról ventoltam benne...szóval ez még hátravan, de a lényeg, hogy Budapesten Emma új ovit kezdett a héten, és erről akartam írni.
Hollandiában a gyerekek a 4. szülinapjukon mennek iskolába, mi viszont Emma 4.5 éves korában hagytuk el az országot. Ezért nem akartuk, hogy januártól elkezdjen egy holland sulit, aztán szeptemberben egy magyar ovit. Emma ezért külön engedéllyel ovis maradhatott 4.5 éves koráig Hollandiában, még fél évet ráhúzva az amúgy szokásos életkorra.
A magyar ovit még januárban kezdtük el keresni. Kétnyelvű helyet akartunk, hogy Emma folyékony angolsága megmaradjon (a hollandja úgysem volt nagyon erős, bár mindent ért, nem volt hajlandó megszólalni). Montessori kétnyelvű ovikat is néztünk, de egyik sem volt nagyon szimpatikus, vagy nagyon messze volt, és mind elég drága is volt. Az állami, körzetes óvodát is tisztességgel elmentünk megnézni, beszélgettünk az óvónőkkel (vagyis inkább ők beszéltek hozzánk), aztán kimenekültünk. Ez is megérne egy külön posztot... Lett volna szimpi állami ovi közel hozzánk, de nem oda tartozunk körzetileg, és esélyünk se lett volna bekerülni. És a kétnyelvűség sem lett volna megoldva...
Végül a belvárosi kétnyelvű ovit híres nyelvészprof barátunk ajánlotta. Tavasszal néztük meg Emmával, és nagyon megtetszett. Itt két angol csoport (főleg expat gyerekekkel) és két kétnyelvű csoport van, utóbbikban csoportonként két magyar óvónő, egy angol, és egy gyógypedagógus vigyáz kb 15 gyerekre. Itt már minden nap egész nap bent lesz, viszont délután van pihenés, reméltük hogy nem készül majd ki annyira mint az amsterdami hosszúnapok után (ahol viszont nem volt pihi).
Emma a katica jelet választotta. Sokszor felmerült a beszélgetéseinkben az új ovi, hogy ide fog járni, a holland ovit viszont mindig úgy emlegette, hogy "az igazi ovim".
A beszokás villámgyorsan, jókedvűen, a következő menetben zajlott:
Hétfő: fél napot töltöttünk bent együtt, ebéd előtt elmentünk. Megbeszéltük, hogy kedden sem marad ebédre.
Az első órákban még szoros emberfogást igényelt, utána már csak felnézett, ott vagyok -e. Senkivel nem beszélt, egyedül játszott, míg Gabi, az angolos óvónéni el nem kezdett olvasni. Akkor ő is odacsücsült az indiai testvérpár mellé. Utána együtt rajzoltak. Emmának láthatóan megnyugtató volt, hogy az oviban angolul beszél egy óvónéni, kicsit otthon érezte magát tőle...és azóta is Gabi a kedvenc óvónéni :)
Kedd: fél napot volt bent nélkülem, majd amikor érte mentem, közölte h marad ebédre. Rugalmasan álltak hozzá, kapott enni :)
Szerda: kimaradt, mert minden szerdán kirándul a csoport, és az egész napos szüreti kirándulás neki még korai lett volna (ebben az óvónénik is egyetértettek).
Csüt: fél nap ebéddel.
Péntek: teljes nap, délutáni alvással, jókedvű viszontlátással. Délutánra jól elfáradt azért, hazafelé a következő nagyon mély beszélgetést tudták lefolytatni Kornéllal:
E: Beeeeee.
K: Nem! Múúúú.
E: Beeeee.
K: Nem! MÚÚÚÚ!
(és így tovább).
Viszont ugyanekkor ez is elhangzott:
E: Ez a világ legjobb ovija!
Én: De jó! Jobb mint a régi ovid?
E: Igen.
Én: Miért?
E: Mert van benne alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése