Tegnap Kristóf hajnalban ért haza egy barátjától. Lehívta a liftet, félálomban utat engedett a kilépő férfinak - és akkor vette észre, hogy a fiatalember a mi babakocsinkat húzza maga után. Hé, az ott a mi babakocsink! kiáltott rá az ürgére. Annak leesett az álla, és láthatóan eléggé berezelt, kb mellig érhetett Kristófnak, vasággyal együtt is 40 kiló lehetett. Kristóf hátralépett, hogy az ürge ne legyen beszorítva, nehogy támadjon, és hogy a mögöttük lévő kamera is lássa.
- Dehát ez az elsőn volt kidobva, próbálkozott a tolvaj.
- Mindketten tudjuk, hogy honnan loptad el. Húzzál innen de gyorsan!
Kristóf megfogta a babakocsit, visszavitte a liftbe. Amíg záródott az ajtó, látta hogy a tolvaj még mindig ott áll, döbbent arccal.
Fent bevitte a lakásba a kocsit, majd lement a portaszolgálatra jelezni az ügyet. Csak amikor visszaért, vette észre hogy a tolvaj benne felejtette a saját táskáját a babakocsiban. Egy szakadt sporttáska volt. Belül üres volt, az egyik zsebe szintén, a másik zsebében egy üvegcse, egy meghajlított kiskanál, pár fecskendő...teljes heroinos felszerelés. Kristóf azonnal eldobta, még szerencse hogy nem szúrt a kezébe valamelyik tű. Ekkor felkeltett engem, tanakodtunk, mi legyen. A folyosón nem hagyhatjuk, a lakásba nem visszük, a rendőrség nem fog ezzel mit kezdeni. A faszinak meg erre kellett a babakocsink, már kezdtük megsajnálni. Végül Kristóf levitte az utcára a táskát, feltűnően várt kicsit az utca közepén, de nem jött érte a pasi, bevitte hát a portára. Jó sokáig tartott amíg elaludtunk.
Egy éven keresztül tartottuk a babakocsit a folyosónkon lezáratlanul. Ennek a korszaknak vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése