Kornél hat hetes - az első hetek négyesben

A cím félrevezető, hiszen alig voltunk négyesben az első hetekben, és ez nagyon jó volt :) A nagyszülőkön kívül még a gyermekágyi nővér, vagyis a kraamzorg is jött az első 8 napon. Ez egy igazi holland különlegesség, afféle pót-nagymama: az a dolga, hogy napi pár órában ellássa a kismamát, a babát és a háztartást. Hozzánk Astrid járt, egy 52 éves indonéz nagymama, aki minden nap kipucolta a fürdőszobát, rendbetette a konyhát, megmérte Kornél súlyát és hőmérsékletét, megszámolta és felírta a használt pelusok számát és tartalmát (meg kellett őriznem neki mindig másnapig...), megnézte a gátsebem, megmérte a lázam és megtapogatta a hasam. Ha volt ideje, leszedte a száraz ruhát vagy épp kiteregetett, hozott nekem uzsonnát, sőt, még főzött is, egyszer egy suriname-i bami-t, aztán egy ghánai csirkés ételt, Kristóf lelkes kuktáskodása mellett. Szuper volt.

Az első hetek gyorsan elrepültek, rengeteg dolog történt Kornél születésén kívül is, hiszen jött a karácsony és Emma harmadik szülinapja is. A rengeteg nagyszülői és kraamzorg segítséggel nem is éreztük igazán hogy sokkal több dolgunk lenne két gyerekkel mint eggyel...de aztán január elsejétől magunk maradtunk, és bele kellett rázódnunk a rutinba. Ez többé-kevésbé sikerült is, és igaz volt amit a többgyerekesek mondtak: a két gyerek több meló, de nem kétszer annyi. Mindenesetre ezt az aritmetikát nem tervezem tovább feszegetni... Talán az is segít, hogy Kornél sokkal nyugisabb gyerek, mint Emma volt.

Utálom ha a tesókat egymáshoz hasonlítgatják, de most mégis ezt fogom tenni, mert csak a három évvel ezelőttihez képest tudom felmérni a mostani állapotokat :)

Tehát: Kornélnak sok sötétbarna haja van, és kicsit húzott, kékesszürke Kristóf-szeme. A bal szeme borzasztóan kancsal, de néha tud vele fókuszálni. És van még kábé 3-4 redőnyi tokája, de erre még visszatérünk.

Alvás – Kornél nyugis baba, és hálistennek jó alvó – de csak hason. Ezt Emmánál egyáltalán nem hagytam, főleg a védőnői propaganda miatt, talán jobban aludtunk volna ha nem parázom túl magam... Legjobban a térdemen szeret hasalni, lógó fejjel. Ilyenkor a legbékésebb (talán mert nem kap elég levegőt?). De elvan a kiságyban is, nem kell folyamatosan hordozni, ringatni, mint Emmát kellett anno. Nem ébred fel Emma zajaira, kivéve ha már nagy a kiabálás, zajongás, cserébe Emma is átalussza Kornél legtöbb éjszakai ébredését. Éjjelente általában két, max három szoptatás van, 3-4 óra különbségekkel, de egyszer már bírta az 5 órát is! Ráadásul nem szívettépően zokog azonnal, mint Emma tette volt, hanem figyelmeztető morgással indít, majd ezt erősíti, és csak ezután kezd sírni. Én sem vagyok már a régi, és nem ébredek fel az első neszezésre, így csak a közepesen hangos morgásnál szoktam felvenni. Ez amúgy igaz általában is, nemcsak éjszaka: nem ugrok az első hangra, főleg azért, mert amikor Kornél alszik, Emmával (háztartással, néha magammal) igyekszem foglalkozni, és nem mindig tudom azonnal felvenni. Így jöttem rá, hogy sokszor Kornél képes megnyugtatni magát, és egyszerűen visszaalszik. Emmának nem sok esélyt hagytunk erre anno :) A másik, hogy Kornélt le lehet tenni félig alva, és elalszik magától. Emmánál ez...le sem merem írni...két és fél éves korában történt először. És utoljára.

Cumi – szintén újítás, Emmánál egyszer próbálkoztam, és amikor kiköpte, nem adtam neki többször. Kornélnál már egy-kétszer bevált hogy ezen nyammogjon és ne az én mellemet rágja szét elalvásnál. Legtöbbször azonban ő is kiköpi.

Szopizás – ez is sokkal könnyebben megy, meggyőződésem, hogy Emma kiölte az összes helyi idegvégződésem, és most emiatt lett kevésbé fájdalmas a kezdet. Gyorsan összeszoktunk, Emmával öthetesen még szoptatási tanácsadóhoz járkáltunk.

Súlygyarapodás – na, ez igazán meglepő, ugyanis Kornélov elvtárs heti fél kilót feldob magára. Ez azt jelenti, hogy hat hetesen majdnem 6 kilós, és átzabálta magát a 91-es centilisen is, vagyis 100 hathetes babából csak 9-en nehezebbek nála. Sokáig nem fogom tudni elölhordozni ha ez így megy tovább. Jól jelzi a helyzet komolyságát, hogy az egyes számú pelenkáról rögtön a hármasra váltottunk, a kettest kihagytuk, és rajtam marad 60 db kispelenka... A 4 hetes mérésen 55.5 centi volt, ennyit az 56-os rucikról, amiket Emmával kb 4 hónapig használtunk.

Tesó-ügy - Emma nagyon édes nagytestvér, imádja puszilgatni, simogatni, gyűrögetni Kornélt, valamint rámászni, belesikítani a fülébe, letekergetni a végtagjait és általában is szétcincálni. Bár Kornél egy bernáthegyi nyugalmával tűri mindezt, utóbbi akciókat a szemét szülők nem engedik, és ettől Emma igen frusztrált néha. Rengeteget segít pelenkázásnál, fürdetésnél, ég a vágytól hogy jelen lehessen és aktívan részt vehessen. Féltékeny, ha őt kihagyjuk a “babázásból”. Igazi féltékenységet eddig csak egyszer mutatott, amikor Emma ki akarta venni Kornélt Kristóf kezéből, hogy inkább vele folytassa a játékot... Olvas neki, mesél neki, elmondja a napját. Tesónak hívja, magát pedig nővérnek, ezt angolul is sokszor elmondja (big sister, baby brother, vagyis blébi blothel). Hirtelen sokat kezdett babázni, a szüleimtől Kornéltól karácsonyra kapott gyönyörű Götz babáját eteti a Kristóf szülei által tervezett-készített parafa kiskonyhában főzött ételekkel, kis porcelán étkészletből... (eddig még csak egy darabja tört el).

Mosoly – na, az még csak elvétve, és akkor is leginkább Emmára :) Amúgy meg nyihog mint egy kis ló, vagy szörcsög mint egy süni, esetleg mekeg (“Te bárány vagy!” mondta neki Emma).

Fejtartás – Kornél nagyon korán, 1-2 hetesen elkezdte megtartani a fejecskéjét, mostanra pedig biztonsággal tartja, és a kiságyban hason fekve simán átteszi a fejét a másik oldalra. Nagyon erős nyaka, háta van.

Én – teljesen jól vagyok. A kórházi mérlegelés szerint az egész terhesség során 6 kilót híztam (éljen a terhességi diabétesz diéta), így már 3 héttel szülés után feljöttek rám a normál farmereim. Végre a cukorértékeim is helyreálltak, megint eszem Nutellát, csokit, nagyon hiányzott a nassolás... legfeljebb visszaveszem majd a terhesnadrágokat, na. Sokkal kipihentebb vagyok mint Emma hathetes korában, mondjuk az is segít h most nem költözünk országokon át... Annyira optimista voltam, hogy még szülés előtt jelentkeztem a World Wildlife Fund (WWF) Magyarországhoz önkéntes fordítónak. Már két anyagot leadtam nekik, ők pedig hálából küldtek postán egy kis plüss fekete párducot, ami Emma szerint hópárduc (biztos csak feltűnési viszketegsége van, ezért nem fehér...). Az angolra fordítás jót tesz az agyamnak, és szinten tartja az angolomat...persze lehet hogy amint Kornél nem fog a nap nagyrészében aludni, nem fogok tudni sokat önkénteskedni :)

Hága – már megjártuk Kornéllal a hágai magyar nagykövetséget, ahol potom 600 euróért igényeltünk neki útlevelet, hosszabítattuk meg a miénket, magyaríttattunk angol házassági anyakönyvi és holland születési anyakönyvi kivonatot, valamint írtunk alá apasági elismervényt – mert mint kiderült, hiába vagyunk házasok, ha nem a fogantatás előtt házasodtunk össze, akkor ez kötelező....áááááá! Szóval kedves barátaink, ne nagyon számítsatok arra hogy láttok minket egyhamar, mert idén az útlevélre költöttük az utazásra szánt pénzünket...

És közkívánatra: