Bölcsi - 9. nap, avagy lejjebb is van, mondjam még?

Azt hiszem, ma minden eldőlt.

Holly ma bent volt, bár ne lett volna. Emmát észre sem vette amikor fancsali arccal, sántikálva megérkezett, leült valami papírmunkához. Emma várt egy darabig, aztán elunta magát, és közölte, h Emma kimegy. Aztán meggondolta magát, és visszament üdvözölni (!!!) Hollyt, aki rámosolygott, majd megint belefeledkezett a papírokba. Az udvari játék alatt bent maradt - Kristóf odament, és mondta h Emmának nagyon hiányzott az elmúlt napokban. "Ma nekem kell letörölnöm az asztalokat, bent maradok" mondta, és ennyi. Egyetlen egyszer kezdemenyezett Emmánál, de sajnos egy síró kisfiú elterelte a figyelmét, így ez az interakció nem tartott többet 2 percnél. Egyszer elhaladt Kristóf és Emma mellett, és rájuk mosolygott. Fél 12kor kivette az ebédszünetét, visszatértekor pedig elment altatni a kicsiket. Többet nem is látták. Ebédnél Emma csak úgy volt hajlandó beülni és enni, ha Kristóf szorosan mellette ült, vagyis a kétszeri, ebéd alatti lelépős történet, amit az óvónők nyomattak, pont a visszájára sült el.

Na. Nincs mit gondolkodni. Itt nem fogják őt beszoktatni ahogy mi szeretnénk, nem tesznek erőfeszítést h ne idegenként legyenek a gyerekkel. Ha van Holly, ha nincs, teljesen mindegy, nem figyelnek rá, nem gondolkodnak a fejével, nem gondoskodnak róla.

Amúgy sztem idetartozik az is, hogy múlt éjjel Emmának konkrétan rémálma volt a bölcsiről. Nyöszörgött, forgolódott, majd felült, hogy "Bánt...bánt.." Ki bánt, kérdeztem. "Néni lislus" panaszkodott, vagyis az első napon az idegen óvónőtől elszenvedett erőszakos pelusozás veri ki nála még mindig a biztosítékot...

A napokban megfogalmazunk egy levelet, bejelentjük hogy ennyi, megírjuk hogy mi a bajunk, nem mintha érdekelné őket. Aztán majd harcolhatunk velük, hogy a 2 hónapos felmondási időre ne fizettessék be velünk a díjat...