Bölcsi 6. nap - a kétségbeesés határa

Miutan hetvegen megint oltottuk Emmat hogy hetfon talalkozik Hollyval, o megint nem volt bent. Szulinapja van, kivett szabit. Vagyis a 7 beszoktatos napbol 4ben volt bent. Egesz egyszeruen nem hiszem h ne lehetett volna ezt kozolni velunk mult szerdan. Szoval a kulcsember nem volt, de ennek ellenere megint letamadtak K-t hogy hagyja ott Emmat, eloszor 5 percre, aztan tobbre - pont mint a sirnihagyos konyvekben...Amikor K kiment pisilni, Emma keservesen sirni kezdett, K visszatertekor meg jol leteremtettek ot, hogy igy csak azt fogja megtanulni a gyerek, hogy ha sir, akkor K visszamegy...hat igen, mea culpa, mi 21 honapig arra neveltuk, hogy ha bajban van, akkor ott leszunk, segitunk. Az hogy nincs ott SENKI akiben megbizzon, az nem a mi hibank! Azon gondolkodunk, hogy hagyjuk az egeszet a francba, nem segitenek semmit nekunk a beszoktatasban, sot, nehezitett korulmenyek vannak.
Az egyetlen pozitivum ma, hogy csatlakozott egy lengyel lany, Betty, aki eredetileg tanarno, de otthagyta az allasat h gyerekek kozott lehessen. Bar Emma nem hozza volt beosztva, nagyon okosan es kedvesen probalta bevonni a jatekba. O az utolso remenysegunk, ha a heten ugy latjuk hogy o tudna Emmaval ertoen foglalkozni, akkor megkerjuk h inkabb legyen o a kijelolt ovoneni. ha ez nem megy, akkor nem forszirozzuk tovabb, es vsz kivesszuk a bolcsibol. Nem tudom, el vagyok keseredve, hogy iszonyat penzert ennyire erzeketlen, figyelmetlen es nem-gyermekbarat szolgaltatast kapunk...tenyleg nagyon szomoru es csalodott vagyok.