Altató 80

Altató

írta József Attila verse

1935. február 2.

Lehunyja kék szemét az ég,

lehunyja sok szemét a ház,

dunna alatt alszik a rét -

aludj el szépen, kis EMMA!! Mássz vissza az ágyba.

Balázs.

Kornél feküdj le, addig nem mondom tovább.

Lábára lehajtja fejét,

nem adom vissza a nínósautót, nem kellett volna kidobni.

alszik a bogár, a darázs,

velealszik a

velealszik a

maradjatokmárcsöndben!!!

velealszik a zümmögés -

aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,

mondom aluszik!!

- s mig szendereg az a nyomorult robogás -

fogmosás után nincs almalé, itt van víz

álmában csönget egy picit -

aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,

jó, betakarlak persze

szunnyadozik a szakadás,

Vedd vissza a zoknid.

máma már nem hasad tovább -

aludj el szépen, kis Balázs.

De én akarom mondani azt, hogy kisbalázs.

Jó, Emma, akkor azt te mondod.

Szundít a lapda, meg a sip,

az erdõ, a kirándulás,

a jó cukor kisvonat is aluszik -

aludj el szépen, ...

Khm, Emma?! Aludj el szépen, kis.

Balázs.

Remek! A távolságot, mint üveg

golyót, megkapod, óriás

leszel, csak hunyd le kis szemed, -

aludj el szépen 

kis Balázs.

De én akartam mondani. 

Emma, de nem mondtad, ezért mondta ő.

Kornél, én most nagyon mérges vagyok rád, mert én akartam mondani a kis Balázst.

Jó, legközelebb te mondod. Csak akkor figyelj, és nehogy elaludj közben! Úgy semmi értelme az altatónak...

Na, tüzoltó leszel s katona!

Igen, pilóta is.

Vadakat terelõ juhász!

Látod, megőrül anyuka. -

Aludj el szépen...