A változások most aprók, de nagyon fontosak.
Például az, hogy teljes talppal áll a földön, támaszték segítsévégel egyenes háttal, biztosan. Már egy-egy pillanatra elengedi a kezem vagy a támasztékot, és megpróbálja megtartani magát, de ezt csak a nagyon figyelmesek vehetik észre. Emma kis székét járókeretként maga előtt tolva be tudja járni a nappalit.
Elkezdett "kérem - tessék" játékot játszani. Ha érdekli valami, odahúzza az ujjam, fogjam meg, segítsek neki. Kommunikál, nemcsak velünk, hanem a tárgyaknak is mondja-mondja, és már kihallani belőle a magyar mondatok dallamát, bár a szavak néha finnesre, törökösre sikerülnek.
Az alvása nyugtalan, ez betudható az újabb (harmadik) fülgyulladásnak is, általában a mi ágyunkban találja magát hajnalban...
Emmával a kapcsolata kezd konfliktusos lenni, már sokszor akarnak pont ugyanazzal játszani: Kornél pont Emma szuper épített várát akarja lerombolni, Emma meg épp a Kornél által gurigatott kismotorra pattan fel...szóval naponta többször játszunk Kristóffal békefenntartókat. Ez mostanában igen gyakori, mivel egy hete éjjel-nappal össze vannak zárva a fülgyulladások miatt...(a 4-ből 3 érintett). Emmát igyekszem rávenni, hogy az agresszióját lehetőleg egy tárgyon élje ki, Kornénak max a verbális jusson. Ma ez olyan hatásos lett, hogy a kiscsaj szétrugdosott egy kinőtt holmikkal összekészített szatyrot, csak úgy repültek a göncök mindenfelé...de inkább megint összepakolom, mint hogy Kornélt vigasztaljam egy újabb fejbekoppanás után.
Ezen a képen jól látható Emma ugrásra kész, védelmező kéztartása, hogy a legóvárat megmenthesse az óriásbébi támadásától:
Kornélnak nemcsak a testvérféltékenység jut, hanem Emma egyre gyakoribb szeretetrohamának is sokszor célpontja. Emma olyan, mint aki a másfél-két éve tartó, lassan a végét járó dackorszakából felocsúdva hirtelen pár nap alatt akarná behozni a sok kimaradt ölelést, simogatást, pusziadást, és mindannyiunkkal hihetetlen édes. Nem is panaszkodunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése