Gordi Amszterdamban!

Nagyon szuper pár nap áll mögöttünk, ugyanis Emma nagy szerelme, Gordi, és családja látogattak meg minket Cambridge-ből. Riszpekt a szüleinek, Líviának és Albertnek, hogy két picivel elautóztak (!) hozzánk!

Emma már hetek óta készült a nagy találkozásra, mondogatta hogy mi mindent fognak majd együtt csinálni (“Gordival elmegyünk a medencébe”, “Gordi is szereti a csokis fagyit”). Gordi tündéri kishúga, Nóri csak 4 hónapos volt mikor utoljára láttuk, őt Emma kisbabaként emlegette, próbáltam felkészíteni arra, hogy egy tipegő egyévessel lesz dolga, nem egy kisbabával.

A két gyerek nagyon hamar megtalálta a régi hullámhosszt, Emma nagyon boldog volt, hogy újra látja Gordit. Rohant utána, ölelgette, parancsolgatott neki, szóval hozták a régi dinamikát :)



Emma többször el is mondta, hogy “Szeretem a Gordit. Ő is szeret engem. Hozott nekem bevásárlós ajándékot” (ezt itt, és nagyon szeretjük).

Három sűrű napot töltöttünk együtt: meglátogattuk a sloteni szélmalmot, voltunk a tyúkos-nyulas játszótéren (ahol igazi nyulakat és tyúkokat etettünk), sokat sétáltunk a belvárosban, hajókáztunk a csatornákon, játszottunk a szeles Vondelparkban, voltunk unalmas tulipánmúzeumban, izgalmas utcabálon, rengeteget villamosoztunk (sokat tanultam áramszedőkről a járműmániás Gorditól), és Gordi még a fociedzésre is elkísérte Emmát.



Újdonság volt, hogy Gordi teljesen folyékonyan beszél már, és láthatóan ő is nagyon élvezte, hogy magyarul beszél hozzá egy vele egyidős gyerek, és komplett párbeszédeket nyomtak le (ha jól vettem ki, ennek nagy része a csokis fagyi körül forgott Emma részéről).

Nem kis kihívás négy darab 4 éven alulival órákon át járni a várost. Komoly logisztikai feladat volt a ki-kivel sétál és milyen felállásban: a két babakocsi, két mei tai hordozó, két roller, egy testvérfellépő, két apa-nyakbanülés fegyvertárat a lehetséges összes variációban kimerítettük. Sokan megnéztek minket az utcán, de azért az amszterdamiak hozták a formájukat, és legtöbbször akkor sem adták át a villamoson a helyet, ha a két “nagy” mellett Lívián és rajtam is lógott egy-egy kicsigyerek. Ezt egyszerűen nem tudom megszokni. De voltak persze jófejek is (valamiért főleg nők).

Legközelebb júliusban látjuk újra a Gordi-családot, Cambridge-ben. Jövőre pedig veletek ugyanitt :)

A mostani poszt különlegessége, hogy mivel Lívia is szorgosan blogoló anyuka, az ő blogján is el lehet olvasni a látogatás történetét, még több képpel, itt.

PS. Végre lett egy itteni bébiszitterünk! Ugyanis pár nappal a barátaink érkezése előtt döbbentem rá, hogy esténként ők az ő gyerekei, mi pedig a mieink mellett fogunk üldögélni egymástól 2 utcányira, és nem fogunk tudni felnőttek módjára beszélgetni ha nincs szitter. Ezért megkértem Beát, Lili (magyar ovistárs) szitterét, hogy jöjjön át két este is. Beát nagyon szereti Lili, és nagyon ajánlották nekünk. Kb 25 év körüli szőke magyar lány, három éve él itt az egyiptomi barátjával, és már kétszer együtt játszótereztünk vele és Lilivel, így Emma ismerte már. Mindkét este nagyon simán ment, csak Kornél ébredt fel a náthája miatt a második este. Nagyon szuper, hogy a jövőben néha el fogunk tudni menni esténként felnőttprogramra is, így talán Amszterdam bulisabb arcát is megismerem, nemcsak a játszótereket...